Természetesen a Star Ferry-t választottam, a felső fedélzetet, ami vicces módon légkondicionált :) Az út kb 5-8 perc, de végig csodás kilátás nyílik a szigetre. Jöhettem volna metróval is, de az első tizen-huszon átkelést az ember biztosan komppal teszi meg :)

Érdekes, hogy a víz szépnek és tisztának tűnik, fürdeni benne mégis életveszély, annyira szennyezett... Kína...csóválják a fejüket a helyiek. A nagy testvér ugyanis simán beleengedi az ipari- és egyéb szennyvizeit a tengerbe...

A túloldalról vicces látvány tárul elénk: a Bank of China és a HSBC tornyai között félúton, egy kisebb felhőkarcolónyi felületen izmos fekete férfi pózol, Calvin Klein alsóban :))



 

Ideát is hatalmas épületek, óriási forgalom, még szerencse, hogy külön folyosórendszer épült a gyalogosok számára, magasan az utak felett, melyek összekötik az egyes tornyokat:


 

A HSBC előtt merészkedek a földre, íme, tessék, ez itt a Centrál:


 

Azért még mindig megdöbbentő, hogy az egyik sarkon befordulok és hoppá, mit látok, a Bank of China tornyát, közvetlen közelről.



 

Ezt csak a pontos méretarányok miatt... ;))


 

Az a jó Hongkongban, hogy minden viszonylag közel van, sétálva is hamar elérhető -  a Peak Tram állomás is, rögtön a kanyar után:


 

A csúcsra felvezető siklót egyetlen acélkábel vontatja fel a hosszú és hihetetlenül meredek pályán. Állítólag még sosem történt baleset az 1888-as üzembe helyezése óta, komolyabb zavar is csak akkor állt be a működésében, amikor a 60-as években egy erős esőzés vagy tájfun nyomán a víz mindenféléket sodort a pályára. Natessék...

 

Az út kevesebb, mint 10 perc, de az ember végig az ülésbe és az ablakra szegeződik. Az, hogy meredek a pálya, az nem kifejezés!! Csináltam (volna) videót az útról, de persze az elemek pont akkor merültek le. Mire végeztem a kicserélési-művelettel, már fel is értünk.

 

A csúcsra felérve mi más fogadna, mint egy sokszintes épület, plázabelsővel. Sőt, igazából a hegy legteteje nem is látogatható, távközlési antennák ékesítik, szépen körbekerítve. Sebaj, a kilátó épülete is megteszi! Ravasz módon az ember csak megy, megy felfelé, majd mielőtt kilépne az utolsó ajtón, közlik vele, hogy akkkor 20 dollár lesz. Persze senki nem ellenkezik, de ravasz a dolog! Olyan érzésem van hirtelen, mintha otthon lennék ;)))
A látvány persze minden pénzt megér! Az ember percekig szólni sem tud, csak néz, néz és néz maga elé, alá és körbe, a városra, a szigetre és a félszigetre:










 

Az Old Peak Road kiváló egy kellemes sétára, innen is csudaszép képeket lehet készíteni, illetve ezen érhető el az oroszlános kilátó is:






 

Van itt még egy kis zsibvásár is, mindenféle kacattal, illetve egy riksás bácsi. Ez azért érdekes, mert állítólag összesen 7 darab riksa maradt egész Hongkongban, s ezek sem közlekedési célt szolgálnak, hiszen a tulajdonosaik olyan öregek, hogy az első sarok után holtan rogynának össze. Ezt a kedves öregurat is csak fotózni lehet, pénzért, mármint beülni hozzá és a család kattoghat, de szegény annyira körülményes és lassú, az éppen beszállni készülő amerikás nénivel együtt, hogy inkább kikerülöm őket és továbbmegyek :)) Majd legközelebb beülök, főleg ha lesz, aki megörökítse...




 

Nézelődés, hüledezés, ámulás után vissza a tram-hoz, majd le a Centralba ééés megdöbbentő, ha azt mondom, hogy utamat egy kis botanikus kert látogatással folytatom!? :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.