Tér és időkontinuum (asszem' így írják) teljesen összemosódott. Az átvirrasztott éjszaka után hajnalban álmosan keltem. Reggeli után R tárgyalni ment, én vásárolni indultam. Egy filippínó plázában ülök, olyan, mint a Duna Plaza, vagy a Westend. Csak az arcok mások. Tiszteletteljes Morning m’am!-ok mindenfelől és mosoly. Megjött a vevő, a pénzeszsák. Rado órát néztem R-nek, olyat szeretne, de az ára itt is épp oly csillagászati, mint Svájcban. Csak azt nem tudom, hogy az itt élőknek miből futja erre?

Azt hiszem gyereknap lehet, vagy valami ilyesmi banzáj, óriási a hangzavar, rengeteg a gyerek és nyüzsögnek ezerrel. Alapvetően nagyon sokan vannak, nem csak a gyerekek, pedig hétköznap van, munkaidő, itteni idő szerint 11 óra. Jaa, és sok a légy is, itt köröznek körülöttem, valahogy nem illenek ide, ebbe a plázás környezetbe.

Képeslapot szeretnék venni és küldeni haza, de úgy tűnik erre itt nem túl nagy az igény, sehol semmi. Igazából unatkozom, nagyon, nem nekem való ez a nagyvárosi bezártság, program nélkül, társ nélkül. Odakinn tombol a hőség, kimenni és céltalanul bóklászni sincs kedvem, de plázázni sem. Találni kellene valami elfoglaltságot sürgősen, különben bekattanok!! Nemááááá, kezd kifogyni a tollam....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.