4 turbinás, emeletes Boeing, jó nagy gép, előreláthatólag kellemes, de legalábbis jól viselhető lesz a fel- és leszállás. Aha. Indulás előtt jó sokat tökölünk, talán hiányzik valaki? Vagy a géppel van valami baj??... Álmos vagyok...

Arra eszmélek, hogy a gyomrom az ajkaimhoz préselődik. Épp felszállunk. Valamelyik szendvics, amit tegnap délután vagy ma hajnalban ettem, érzékelteti áldásos hatását: iszonyatosan fáj a hasam. ”Biztos csak éhes vagy, edd meg amit most hoznak!” – tanácsolja R. Tojásrántottás, sonkás szendvics reggelire, egy a Fülöp-szigetekre tartó gépen... naa, mi ugrik be rögtön?? Hát perrrsze, hogy az útifilm az embriós filippínó tojással... A gyomrom lelkesen éljenez. A narancslébe épp csak belekortyolok, visszateszem a tálcára, majd a következő pillanatban az egész a nadrágomon landol. R segíteni akart :)) De rögtön röhögök is magamban, mert meglátom a stewardess arcára fagyó mosolyt és leesik, hogy mindez azért, mert R nyilvánosan matat a combomon a papírtörlővel... Ázsia...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.