Szó ami szó, megéheztem. És ha őszinte akarok lenni, akkor igenis vannak finom illatok is az utcán, csak hát ki tudja minek. Mármint, hogy melyik ételnek. Próba cseresznye alapon megálltam annál az árusnál, ahol már máskor is - igaz csak távolról - szimpatikusnak találtam a kínálatot. Bár ne tettem volna!! :) A kiszolgáló személyzet éppen leves készített az előttem állónak, egészen pontosan egy ollóval szabdalt mindenféle levesbetéteket a lébe: növényt, polipkart, fekete halféleséget, amit már Filippínóföldön is láttam, marhagyomor-szerű cuccot és ki tudja mit még. Illetve elém tárultak a frissensültnek valók, még nyers állapotban, épp csak nyársra tűzve... áááááááá.... gyorsan kifordultam a sorból....

Két sarokkal odébb viszont megtaláltam az igazit! Délifrance. Hangulatos kis kávézó hatalmas üveg ablakokkal, európai magazinokkal. Croissant, szendvicsek, friss hosszú kávé, omlett, napi két féle leves és pár tésztaétel. Ennyit tud a hely, de a mini adag Minestrone-jellegű leves és a sonkás-gombás linguine  után teljesen az élet császárának érzem magam. Még nem tudom pontosan, hogy mit csinálok holnap, de a kaja-kérdés nem kérdés többé. Ezennel véget ért az ázsiai éhezésem :))

Egyébként érdekes az árazás itt is, kíváncsi vagyok vajon alkudni például lehet-e :)) Szóval ha kérsz egy tésztaételt, az 38 HKD. Eddig OK. Ha 14 és 18 óra között kéred, 28 HKD-ért még egy levest is adnak hozzá, vacsoraidőben viszont újra 38 HKD az árfolyam. A 3dl-es dobozos Pepsi viszont mindig 10 HKD, a narancslé meg már 22!! Ki érti!?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.