A helyi lakosság egy része ért és beszél is angolul, mások az angolul feltett kérdésre szemrebbenés nélkül kínaiul válaszolnak, hosszasan, készségesen. Nem tudják ugyan, hogy mit akarok, én sem, hogy ők miről beszélnek, de azért navigálnak. A végeredmény mégis pozitív: megvan a hőn áhított lejárat!! A helyzet sokkal reménytelibb tehát, mint pár órája, amikor először bújtam a felszínre.

A környék nagyon zsúfolt, mindenhol neon felirat, reklámtábla, bejárat, üzlet, pláza, nyílt utcai piac. És annyi ember, hogy leírni is nehéz! A tömeg szó szerint hömpölyög, sodor magával. Rengeteg még az utcai sütögetős kajaárus, a levegő nehéz az olajban sercegő ételek illatától. A kapható ételek nagy része beazonosíthatatlan, a kiírás csak kínai. Polipkar ropogósra sütve, nyársra tűzve biztosan van. Meg szerintem kutyaburgert is készítenek valahol, mert hirtelen eszméletlen büdös kajaszag csap meg. Most már, ma már tutira nem kóstolok meg semmit az utcán!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.