Annyi minden mellett megyek el nap nap után, hogy ha mindent meg szeretnék örökíteni, akkor valami "ultrabrutál" adattározóra, -és rögzítőre lenne szükség, ami a szemem és az agyam által felfogott történéseket azonnal menti. Sajnos ilyennel momentán nem rendelkezem, viszont igyekszem legalább címszavakban hátrahagyni az olykor meglepő, megdöbbentő, furcsa, vagy egyszerűen csak érdekes és csodás tapasztalásaimat.

• Az utcai bevásárlóplatz-on több helyen is „élő műsor” van, amolyan TVShop, csak TV nélkül. Emberünk fejmikrofonban áll és mondja, mondja, mondja ékes kínai nyelven, hogy miért is kihagyhatatlan az ajánlata (feltételezem). Közben pedig bemutatót tart a termékről, szabad a kóstolás, próbálás, meg a vásár. Árulnak így ételt, kártyatartót, porszívót, vákuumos tárolózsákot, ruhát, bármit.

• Úgy látom, hogy Hong Kongban elég sok a házikedvenc, s a kiszolgálásukra is komoly figyelmet fordítanak: van számukra orvos, kórház; rendelő csak cicáknak, park a madaraknak, tolható kerekes kiskocsi ölebeknek, ha megfáradnának a sétában. A „nonplusultra” mégis a komplett hálószoba-berendezés, ebek számára. Ezt a csodát a szomszédos utcában láttam, egy üzlet kirakatába belesve, de sokáig nem is tudatosult bennem az eredeti funkció. Viszont minden este arra sétálok haza, a szállodába, s tegnap este láttam, amint a vásárló belepróbálta a blökit az ágyba :))

• Pár szó a triádokról, Mong Kok kapcsán. Még a repülőtéren ücsörögve döntöttem úgy, hogy a hongkongi tartózkodásom alatt Mong Kokban fogok lakni. Valamiért megtetszett a hely. Mikor megérkeztem, csak annyit tapasztaltam, hogy elég zsúfolt városrész, jópár hatalmas piaccal, rengeteg neonhirdetéssel és néhol meglehetősen meredek emelkedőkkel. Vidáman és bátran sétáltam az emberek között, mindenféle veszélyérzet nélkül. Az útikönyv azonban így ír Mong Kokról: " A túlzsúfolt Mong Kok a hongkongi triádok központja. A triádok a 17. században alakultak ki, ezek a titkos kínai társaságok voltak, akik megpróbálták helyreállítani a Ming dinasztia uralmát, miután a Manchus átvette a hatalmat. Bár az irodalom és a mozi romantikus képet fest róluk, a modern valóságot a bűnözés és a gyilkosságok jellemzik. Általában a turisták nem célpontjaik, tehát ne mulasszuk el megnézni Hongkongnak ezt az izgalmas negyedét." Naa, jól tudok választani!? ;)) Amúgy tényleg semmi vészest nem láttam, bár kétségtelen, hogy alaposabban tanulmányozva az embereket, láttam olyan alakokat, akikkel nem szívesen találkoznék sötét, eldugott sikátorokban, némi vajjal a fejemen, hiába voltak jólöltözöttek és első ránézésre mosolygósak ;)

• Számomra érdekes és szokatlan, de kétségtelenül logikus és effektív a liftek működési elve: a rendelkezésre álló liftek közül némelyik csak a páros, míg mások csak a páratlan számú emeleteket szolgálják ki. Tekintve, hogy az épületek általában magasak (szerintem 20 emelet a minimum), ez az elv racionális is, hiszen eleve megfelezi az egyes liftekre jutó utasok számát, annak függvényében, hogy hová tartanak. Azt hiszem el kellene hozni ide az otthoni házmesterünket, de a céges "facilities" csoportot is, lenne mit tanulniuk...

• Az angol örökség része a "balra tarts" szabály. Bal oldalon van a sofőrfülke a buszokon, villamosokon, a taxikban, amit még simán meg is lehet szokni, de az utcákon sétálva rendszerint rossz irányba nézek, jön-e onnan autó. Pedig a hozzám hasonló, gyengébb képességű turisták kedvéért, a burkolatra fel van festve szép nagy és kellőképpen feltűnő sárga színnel, hogy nézz balra, nézz jobbra. És persze angolul, nehogy félreértés legyen :)

• Szintén az angolok hagyatékai a városban közlekedő emeletes buszok és villamosok. Ez utóbbiak annyira nagyon kedves kis szerzetek!! És nem utolsó sorban pompás lehetőség és kilátás nyílik róluk a városra, szóval az  emeletre és nézelődésre fel! :)

• A liftekhez és az épületekhez kapcsolódik még, hogy a város telis-tele van hatalmas, magas épületekkel. Ezekben működnek a szállodák, a különböző hivatalok és létesítmények, de itt találhatók az átlag helybéliek lakásai is. Sima házat ritkán látni, főleg nem Kowloon környékén.

• Az emberek nagy százaléka visel szemüveget, szerintem legalább az 1/3-uk. Ennek megfelelően rengetek optika és szemüvegszalon üzemel. A kirakatban megtalálható valamennyi Európában is ismert, divatos márka és forma.

Szintén angol szokás az iskolai egyenruha. Szerintem nagyon helyesek az egyforma öltözetben, aminek színe az iskolának megfelelően eltérő. Vannak világoskékek, sötétkékek és rózsaszínek is, legalábbis velük találkoztam. A Pál utcai vörösingesek jutottak eszembe róluk :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.