... de a Kandoorie Farm és Botanikus Kert, na az aztán az éden bejárata!!! A könyv hanyagul annyit közöl róla, hogy a kert a környezet megóvásának és a környezetvédelem központjának számít az Isten háta mögötti településen. Jaa és van pillangóház meg szarvasmenedék...mondjuk szarvast pont nem láttam...

A park bejáratától nem messze organikus ökokertet működtetnek a filipínó és hakka kertészek, de ők locsolják a kicsit távolabb fekvő részeket is. továbbá van állatfigyelő ház, ahonnan feltűnés nélkül megfigyelhetők a macskák, madarak, majmok, hüllők, stb. Kvázi az ember van bezárva, az állatok pedig szabadon. Frappáns megoldás. A csoda aztán kicsit még magasabban kezdődik, ott, ahol az átlag turista hangja és nyoma elvész.

Hogy miért indultam útnak a meredeken felfelé ívelő úton, egy szál balerinacipőben, fél üveg meleg Coca-Colaval felszerelkezve, teljesen felkészületlenül, arra nem nagyon tudok más választ adni, minthogy vonzott a táj. Merthogy az ember lélekzete nem csak az emelkedőtől és a klímától (40 fok, 80% páratartalom), de a látványtól is elakad. A buja, érintetlen növénytakarón át csodás kilátás nyílik a környező hegyekre, a kis szigetekre, Hongkong szigetre, a párába/ködbe burkolózó városra. A csúcs felé köves út is vezet, de vadregényes ösvényeken, lépcsős, sziklás csapásokon is elérhető. A hiányos tájékoztatásnak hála kevés a látogató, így tényleg egyedül marad az ember a környezettel, valamennyi illatával, állatával és hangjával...

...éés ha a légszomjtól, vádligörcstől, szomjúságtól már lépni sem tud az ember, a következő kanyarban feltűnik Mr. Donnie és Ms. Duffi, illetve néhol a park dolgozói is felvesznek, s levisznek a kijáratig:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.