Azt már említettem, hogy megérkezésem óta nehézségeim vannak a táplálékszerzéssel. Konkrétan nem tartanak semmi olyat, amit képes lennék öklendezés nélkül a számba venni. Na jóó, ez így azért túlzás, de a csudaédes péksüteményt már az első nap felénél untam. Ma pedig újabb gasztro-sokk ért: lelkesen sétálgattam utcáról utcára, amikor is megéreztem a friss, meleg vér szagát, némi beazonosíthatatlan „aromával” keveredve. Kicsit odébbvergődtem a tömegben és megláttam a szagok forrását. Az utca kellős közepén, a porban, koszban, 40 fokban szabadtéri hentes üzemel! Frissen vágják a csirkét, kacsát, ki tudja még milyen állatot, így hűtő sem kell. A nép meg sorban áll a finom falatokért! A mellette lévő standon halféléket árultak, hungarocell dobozból...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.