Meglehetősen jóvágású filippínó határőrünk az angol szavakkal és a számítógépes technika ördögével küzd egy szocreál épületben. Valami nem OK, de nem derül ki. Telefonos segítség, fejrázás, de legalább nem rosszindulatú. Rezignáltan támasztom a korlátot, a hőség valósággal rátelepszik az emberre. Végül mégis pecsét kerül a paksusra, szerintem kizárólag azért, mert csak rövid ideig akarunk maradni. R ideges, sietni kellene, már várják, de hahóóó, hol a whisky, amit R  apjának cipeltem végig a fél világon? Pont Filippínóföldön, maga R veszítené el?? Nem, nem lehetséges. Épületbe be, repülős irodába be, balra el, csomagokkal megrakottan, de végül szerencsével megkoronázódva. Csendben mosolygok, jobbat nem tudok, rosszabbat meg nem akarok tenni. A jóképű határőr dolgunk végeztével még mosolyog egyet, s egy halk Lávju-t is megereszt irányomba, persze csak úgy, hogy R ne hallja. És még mindig mosolyog, huncutul, a piros hajú, elcsigázott fehér nőre. Tetszik ez az ország ;)))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.