Tegnap beszéltem anyuval, meg írtam neki egy pár szavas sms-t, miszerint minden happy, tutira jól fognak alakulni a dolgok és csodásnak ígérkezik a nyaralás. A csajoknak is kellene pár mondat, de bizonytalan vagyok, ami a megfogalmazást illeti. Jól érzem magam, csak... Tudom, őrülten hangzik, de kicsit össze vagyok zavarodva. Az a mód, ahogy errefelé keleten viszonyulnak az emberhez, történetesen a nőhöz, aki fehér is ráadásul, teljesen szokatlan.

Először is, mindennemű összetartozás-kifejezéstől tartózkodnak és tartózkodni illik: a  nyilvánvalóan összetartozó párok sem fogják meg egymás kezét, távolságot tartanak, sokszor egymás mögött, egy puszi maga volna a szentségtörés, még az amúgy keresztény Filippínóföldön is.

Másrészről meg kedvesek velem, bókolnak, hízelkednek, ez kétségtelenül a fehérségemnek szól. (Csak azt nem tudom, ilyenkor hol vannak a gátlások??) Még ha mellettem is áll R, akkor is méregetnek, legelnek rajtam, ki-ki habitusának megfelelően. A kialakuló vélemény is szemlátomást vegyes: van benne csodálattal vegyített kikezdeni akarás, de irigység is. Nameg rosszallás: hogy mit keresek itt, szemmel láthatóan nem szokványos turistaként, az egész szokatlan és felkavaró lényemmel?? Igazából nincs kihez szólnom, ezért is telik ilyen rohamosan a jegyzetfüzetem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.